A magyar szabadságharc ellenfele Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai karrierje 1801-ben kezdődött. 1847-ben nyugdíjba vonult, ám az 1848. évi forradalmak elleni fegyveres harcra jelentkezett az udvarnál. Előbb Olaszországban harcolt, ahol az olasz szabadságharcosok elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el „bresciai hiénának”.(Bresciában az történt, hogy a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat a forradalmároknak feladó illetve lemészárló férfiakat kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette. A nemzetközi közvélemény felháborodott, Radetzky viszont ismételten levélben köszönte meg a határozott fellépést. ) 1849. május 21-én Haynaut nevezték ki Windischgraetz és Welden helyébe a Magyarországon harcoló osztrák haderők főparancsnokának. Miután a cári intervenció elleni harc lekötötte a magyar honvédsereg erejének jelentős részét, több csatában győzött a magyar csapatok felett. Görgey Artúr világosi fegyverletételének helyét és idejét is motiválta, hogy Görgey nem Haynaunak akarta magát megadni. Az ellenforradalmi terror főalakja A szabadságharc bukása után Haynau mint Magyarország teljhatalmú parancsnoka vezette a magyar szabadsághősök elleni bosszúhadjáratot. 1849. október 6-án kivégeztette az aradi vértanúkat és ugyanezen a napon a pesti Újépület udvarán Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány („minisztérium”) elnökét. A későbbiekben is sok más hazafi esett Haynau áldozatául. Százakat küldött Kufstein, Munkács, Olmütz stb. várbörtöneibe. Ezrével vitette a magyar honvédeket a Habsburgok olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe. Haynau különös kegyetlensége lassanként az osztrák udvar számára is kényelmetlenné vált, és 1850-ben felmentették, jelentős mennyiségű államkötvénnyel honorálva véres szolgálatait. Az immár végleg nyugállományba vonult hadfi hírhedtségére jellemző, hogy angliai utazása során Londonban egy munkásgyűlés résztvevői felismerték és megverték, a híradások szerint az „Ezt Aradért kapod!” felkiáltások közben.